Bevezetés

Megkértek, hogy írjak egy bevezetést a feljegyzéseimhez, hogy elmagyarázzam, hogyan is jöttek létre, miért alakult így az életem, és hogy miért döntöttem úgy, hogy belevágok. Ahogy próbálok választ találni ezekre a kérdésekre, egy dologban biztos vagyok: ez az utazás örökre megváltoztatott. Annyira hálás vagyok ezért a lehetőségért, hogy megismerhettem ezeket a fantasztikus embereket, és hogy ilyen hihetetlen tapasztalatokat szerezhettem.

Őszintén hiszem, hogy ha az emberek ismernék ezeket a körülményeket, akkor úgy éreznék, nekik is cselekedniük kell. Ezért a kérdés nem az, hogy hogyan, vagy miért vagyok most itt, hanem hogy hogyan lennék képes nem így tenni?

Rengeteg éjszakát töltöttem azzal, hogy egyes nemzeti tragédiák beszámolóit és statisztikáit böngésztem. Akkor olvastam először az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságáról (UNHCR):

- Több mint 20 millió menekült él napjainkban.

- A világ népességének egyhatoda él napi kevesebb, mint egy dollárból.

- 1,1 milliárd ember szenved ivóvíz-hiányban.

- A világ egyharmadában nincs elektromosság.

- Több mint 100 millió gyerek marad ki az iskolából.

- Afrikában hatból egy gyermek nem éri meg az ötéves kort. 

Olvastam különböző szervezetekről, akik humanitárius munkát végeznek, Sierra Leone-ról pedig már Angliában is hallottam. Amikor visszaértem az Államokba, nehéz volt nyomon követni az eseményeket, ezért felhívtam a UNHCR-t, és azt kérdeztem, tudnának-e segíteni, hogy megértsem, mi történik ott, és a világ más részein. Három héttel később úton voltam Sierra Leone-ba.

Nem tudom, hogy válik majd ez egy egész könyvvé, milyennek találják majd az olvasók. Nem vagyok író. Ezek csak a gondolataim. Csak pillanatképek a világból, melyet én is csak most kezdek megérteni; a világról, amit szavakkal képtelen lennék kifejezni.